Mindenkiben vannak / voltak már szörnyek. Ezt kár tagadni.
Az, hogy ezek mennyire látszanak, attól függ, mennyire tudjuk elnyomni őket. Van, aki jobban, van, aki kevésbé. Mégis, azt hisszük, ez a legjobb dolog, amit tehetünk – hogy elnyomjuk a rossz oldalunkat, amennyire csak tudjuk.
Ott maradsz az ágy alatt!
Ez az elnyomás energiába kerül. Minél jobbak akarunk lenni, annál inkább bele fogunk fáradni végül. És a szörnyek csak egyre többen lesznek odabenn. Ha egyszer kitörnek, senki nincs, aki megállíthatná őket. Egy végtelenül jó emberből egy pillanat alatt végtelenül gonosz lehet. Jó példa erre Harvey Dent a Batman-ből.
Hogyan lehet kiengedni?
Ennek sokféle módja van. Egy közös bennük: ha tudatosan engedjük ki őket, akkor van esélyünk kontrollálni a folyamatot.
Üvölthetünk egyet
Ez is egy módja, bár nem a legjobb hatásfokú. Pl. kimegyünk egy focimeccsre és szidjuk a bírót (ami rég nem a bíróról vagy a meccsről szól), kimegyünk az erdőbe üvölteni egyet, vagy a 8-as végére, jelentsen ez neked bármit is.
Átkonvertálhatjuk fizikai aktivitásba
Na, mostmár beszélünk.
Itt végre hasznosodhat a kieresztett energia valamilyen szempontból. El is pazarolhatnánk, de ha egy mód van rá, vigyük bele valami produktív dologba. Akkor eresszük ki a bennünk rejlő állatot, amikor pl. edzünk, vagy valami fizikai munkát végzünk.
Lelki egyensúly
Az énünk vadabb, gonoszabb része is ugyanúgy minket akar szolgálni. Hagyjuk neki, viszont azt ne hagyjuk, hogy átvegye a hatalmat. Jó esetben összedolgozik a két énünk, és a keményebb a segítségünkre lesz, amikor a lágyabb énünk nem képes arra, amit meg kell tenni.